A transzszibériai vasút
.
(Транссибирская железнодорожная магистраль)



Megjegyzés: A dátumok a régi orosz időszámítás szerint értendők, általában zárójelben a gregorián naptár szerint is megadjuk a dátumot.






Oroszország legfontosabb vasútvonalai

Kép forrása: https://ru.wikipedia.org/wiki/Файл:Russia_Rail_Map-ru.svg






Transzszibériai vasutak
Klasszikus útvonal, északi útvonal, Bajkál-Amur vasút, alternatív közép szakasz

kép forrása: https://ru.wikipedia.org/wiki/Файл:Map_Trans-Siberian_railway.png



A végig kétvágányú vonal kiindulópontja Moszkva Jaroszlavszkij személypályaudvar, végállomása a Japán-tenger partján a Zolotoj Rog-öbölben (oroszul Aranyszarv-öbölben)  levő, 1860-ban alapított Vlagyivosztok (oroszul Kelet ura) város pályaudvara.





Építése



Az építkezésre III. Sándor cár 1890. február 25-én (március 9-én) adott utasítást a Nagy Szibériai Út (Великий Сибирский Путь) – ez volt a transzszibériai vasútvonal történelmi neve - építésére, az építkezés 1891-ben kezdődött el. Az 1891-től 1916-ig tartó teljes beruházás külföldi kölcsön felvétele nélkül történt, az eredetileg tervezett 300 millió helyett másfél milliárd aranyrubelbe került. Eleinte 9600 ember dolgozott az építkezésen, 1896-ban már 80 ezer. A vonatközlekedés 1901. október 21-én (november 3-án) indult meg, a normál menetrend szerinti utasforgalom az akkori főváros, Szentpétervár és Vlagyivosztok között 1903. július 1-én (július 14-én), ekkor még úgy, hogy a Bajkál-tavon speciális jégtörő komphajó vitte át a vonatot. A Bajkál körüli szakasz megépítésével a teljes vonal 1904. szeptember 18-ra (október 1-re) lett kész, ami 1905. október 16-án (október 29-én) került be a menetrend szerinti forgalomba.

A vasút távol-keleti expanziós politikát is szolgált. Az építkezés vége felé II. Miklós cár a vasútban is bízva könnyű győzelmet remélt a japánok elleni háborúban, de a sokkal jobban felkészült japánok nem várták meg az építkezés végét, az 1904-05-ös orosz-japán háborúban súlyos vereséget mértek a cári erőkre Port Arthurnál, Mukdennél, a Sahe-folyónál és Csuzimánál. II. Miklós cár hadtörténeti tapasztalok alapján bízott nagyon a vasútban. Az 1857-es krími háború elvesztésének fontos oka volt, hogy bár az Orosz Birodalomnak egymillió fős hadserege volt, mégis az a korabeli orosz vasúthálózat fejletlensége miatt képtelen volt megfelelő rövid időn belül néhány tízezer katonát a Krímhez eljuttatni.





A nagy szibériai vasút építésének kezdetén Őfelsége Miklós cárevics trónörökös (Mikolaj Alekszandrovics) 1891. május 19-én saját kezével tolja a földes talicskát a leendő vlagyivosztoki pályaudvaron.

                       

Az orosz-japán háború után Mandzsúria és a Kínai-kelet vasút (akkoriban ez volt a hivatalos neve a transzszibériai vasút távol-keleti részének) feletti ellenőrzés elvesztésének fenyegető esélye miatt szükséges volt folytatni az építkezést úgy, hogy a pálya végig az Orosz Birodalom területén legyen. Eredetileg az Amur és az Usszuri folyóknál a nehéz terepviszonyok, a rövidebb vonalvezetés, és annak a lehetősége miatt, hogy a vonal Port Arthurig (Talienig) kiépülhessen, a Bajkáltól az Usszurijszkig tartó szakasz a Kínától bérbe vett területeken épült meg. Az orosz-kínai határ kínai oldalán az építés nem várt nehézségekbe ütközött, a vártnál nehezebben ment egy alagút építése, az 1900-as bokszerlázadás tönkre tett 900 km-nyi pályaszakaszt és jelentős emberáldozatokat is követelt. 1904-re meg is épült Harbintól Port Arthurig az 1025 km-es szárnyvonal, aminek Changchun és Port Arthur közötti szakasza a japán-orosz háború után a Portsmouthban (New Hampshire) megkötött béke VI. cikkelye alapján Japáné lett.

Az építkezés végét végül Habarovszknál az Amur feletti híd 1916. október 5-i (október 18-i) átadása jelentette.
Kép forrása: https://ru.wikipedia.org/wiki/Файл:Закладка_великой_сибирской_дороги,_1891.jpg








A vasútvonal



A 9288,2 km hosszú transzszibériai vonalon három különleges díszes kilométeroszlop van, Moszkva Jaroszlavszkij pályaudvaron a 0, Novoszibirszkben a 3336 (novoszibirszki a vonal legnagyobb pályaudvara), Vlagyivosztokban a 9288 km-es oszlop. Az Európa-Ázsia határt az 1778. km-en levő határjelzésnél lépi át. A transzszibériai vasút 87 várost érint, ebből öt közülük milliósnál nagyobb lélekszámú: Moszkva, Perm, Jekatyerinburg, Omszk és Novoszibirszk, kilencnek a lakossága háromszázezer és egymillió fő között van: Jaroszlav, Kirov, Tyumeny, Krasznojarszk, Irkutszk, Ulan-Ude, Csita, Habarovszk és Vlagyivosztok.

Útja során 16 nagy folyót keresztez, ezek közül is csak a legnagyobbakat említve: Európa leghosszabb folyóját a Volgát, és a világ 4. illetve 5. leghosszabb folyóját az Obot és a Jenyiszejt, mégis a leghosszabb hídon az Amur felett megy át Habarovszknál. A vasút 207 km hosszan fut a világ legmélyebb tava a Bajkál-tó (max. mélysége 1637 m) mellett. A teljes vonalon a hidak és alagutak hosszúsága meghaladja a 100 km-t.

A vonal legmagasabban levő pontja a Jablonovi-hágónál található a Kékes-tetőnknél néhány méterrel magasabb tengerszint feletti magassággal, a legalacsonyabban levő pontja pedig 4 méter tengerszint feletti magassággal a Japán-tenger Amurszki öblénél a 9252-es és a 9253-as km-ek között. A pálya legmeredekebb szakasza a Bajkálnál van 30 km-es szakaszon 400 méteres szintkülönbségél, egyes részeken 1,7 %-os meredekséggel. A legegyenesebb szakasza az Ob és az Irtis folyók között van, itt néhány enyhe kanyartól eltekintve 600 km-n keresztül egyenes a pálya.

1960-ban még csak 947 kilométernyi szakasz volt villamosított, 2002 óta viszont a teljes vonal végig villamosított. A vonal éves szállítási kapacitása 100 millió tonna teheráru.






A díszes 9288 km-es oszlop a vlagyivosztoki pályaudvaron

kép forrása: https://ru.wikipedia.org/wiki/Файл:Vladivostok_distencemonument.JPG




Klimatikus viszonyok


Az orosz köznyelvben röviden csak Transzszibnek nevezett vasút leghidegebb pontján – 62 C°-t mértek, bár ez nem a legészakabbra levő szakaszon van.

A vonal legdélibb pontja Vlagyivosztok, bár azonos földrajzi szélességen fekszik Rómával, mégis klímája lényegesen hidegebb nála, az Aranyszarv-öböl télen akár 3 hónapra is befagyhat.




Tények és érdekességek


Bár a vonal végpontja Vlagyivosztok, mégis nem ez a Moszkvától legtávolabbi pályaudvar Oroszországban, hanem egy kisebb szárnyvonalon levő állomások a Nahodkai öbölnél, Misz Asztafevja (Asztafevja-fok), ill. a Vosztocsnij Port (Keleti kikötő).

A transzszibériai vonalon járt a világ leghosszabb menetrend szerinti járatát teljesítő vonata közvetlen átszállás nélkül kocsikkal Harkov és Vlagyivosztok között, amely a 10259 km hosszú utat 7 nap 19 óra 50 perc alatt tette meg. 2010 májusától ez a járat már csak az Ural nyugati lábánál levő Ufáig közlekedett, de ez is csak 2011 novemberéig. A 2014. októberi állapot szerint a világ leghosszabb menetrend szerinti vasúti járata a Moszkva-Vlagyivosztok, ill. a transzszibériai vonal nagy részét befutó Moszkva-Peking járat.
A Moszkva-Vlagyivosztok útvonalat eddigi leggyorsabban befutó vonat a távot 6 nap 1 óra 59 perc alatt (64 km/h átlagsebességgel) teljesítette.

Az 1970-es és 80-as években tervezték, hogy a transzszibériai vonal igénybe vételével közvetlen átszállás nélküli utasforgalmat hoznak létre Moszkva és Hanoi között, ha ez rendszeres menetrend szerinti járattá vált volna, akkor a 11967 km-es hosszával a maga nemében a világ leghosszabb járata lett volna, de ezt az útvonalat csak néhány szerelvény futotta végig.




A transzszibériai vasúton is túl, tovább kelet felé


Az 1970-es évek óta vasúti kocsik szállítására is alkalmas komphajók menetrend szerint közlekednek Szovjetszkája Gavany és a Szahalin-szigeten levő Holmszk között (300 km).




A transzszibériai vasút bevonása a Távol-Kelet, Kína és Európa belseje közötti áruszállításba


Az átmenő forgalom növelése érdekében 1990 és 2000 között számos rekonstrukciót, modernizálást végeztek, így például az Amur feletti 18 darab 127 méter fesztávú hídelemmel és bal parti feljáróval 1913 és 1916 között épült habarovszki vasúti hidat 1992 és 1999 között lebontották, majd dupla sínpáros vasúti-közúti hídként újjáépítették, az eredetinél 44 méterrel hosszabbra 2612 méter hosszúságúra. 2008-ban Kína, Mongólia, Oroszország, Belorusszia, Lengyelország és Németország kormányai között megállapodás jött létre a Peking és Hamburg közötti vasúti összeköttetés teherszállítási képességének javítására, ezáltal a 11-15 napos vasúti szállítás 20 nappal rövidebbé válik a tengeri szállításnál.

2017-ben az érintett minisztériumok között szándékegyezmény jött létre a Kassai Vasműig érő széles nyomtávú vasúti pálya meghosszabbítására Bécsig. A beruházás várhatóan 2023-ban indulhat.









Források:

 

  • Szovjetunió - Panoráma útikönyvek (negyedik, átdolgozott kiadás) 1979.
  • https://ru.wikipedia.org/wiki/Железнодорожный транспорт в России (legutolsó hozzáférés 2020. április 21.)
  • https://ru.wikipedia.org/wiki/Транссибирская магистраль (legutolsó hozzáférés 2020. április 21.)
  • https://ru.wikipedia.org/wiki/Железнодорожный_вокзал_Владивостока (legutolsó hozzáférés 2020. április 21.)


Margitfalvy György

2020. június 2.