| |
|||
 |
|||
 |
|||
| 2. rész: A Radford és a Pocahontas régió, és a Jawn Henry gőzturbina-villamos mozdony | |||
| A Radford régió Ez a régió az eredeti Virginia & Tennessee Railroad 151 mérföldes, Roanoke - Bristol vonalát tartalmazza, a vasút Bristolnál csatlakozott a Southern Railway-hez. A vonal végig kétvágányos volt, vonatmegelőzésre hosszú mellékvágányokkal. Legnagyobb emelkedő egy 7 mérföldes szakaszon 10‰-es volt, nyugati irányban pedig 12 mérföldön 13‰-es. A nagy forgalom miatt a II. világháború alatt a vonalon CTC-t (centralized traffic controlt) építettek ki. |
 A N&W vasút Radford régiója Térkép [2]-ből |
 A 2148-as Y-6 tágra nyitott szabályzóval vontatja nyugat felé a tehervonatot fel az Allegheny hegység emelkedőjén, Arthur állomás után, 1956 áprilisában John Pickett felvétele [1]-ből |
 Ezt látja a vonatvezető a caboose-ból, ahogy a 2152-es Y-6 keményen tolja a 86-os számú tehervonatot fel az Allegheny 10‰-es emelkedőjén W. A. Atkin felvétele [1]-ből A caboose-ban ülő, és esetleg aggódó vonatvezetőnek a forgalmista annyit mondhatott volna: "Nyugi. Nem éhes." |
| Fekete füst,
és gőz a biztonsági szelepből - a N&W
vezetősége szerint mindkettő
pocsékolás Fred McLeod felvétele [1]-ből A vezetőség tiszta kéményt és 299 psi (20,8 atm) kazánnyomást akart (az Y-6-os megengedett legnagyobb üzemi kazánnyomása 300 psi volt). A képen a 2137-es Y-6 15 mph sebességgel vontatja a 106 kocsis tehervonatát az Allegheny hegység 13‰-es emelkedőjén, 1953 júniusában. |
 |
 |
Az M
495-ös fordul a "wye"-en, az Y alakú
vágányon H. Reid felvétele [1]-ből A mozdony a 10-es, kombinált, RPO (railroad post office) és expresszáru kocsival tolat be a fordító vágányra North Carolina államban, West Jeffersonban. Rátol a 704-es ülőhelyes kocsira és úgy fordul majd vissza Abingdon és Bristol felé. |
 |
|||
| A
négy hónapos J 600-as Virginiában, az abingdoni
megállásán. A 46-os, a keleti Tennessean-nal érkezett,
1942 januárjában. G. P. Vance, Jr felvétele C. K. Marsh collection, [1]-ből A szerelvény is fiatal, kevesebb mint egy éves. |
|||
| A Jawn
Henry, a gőzturbina - villamos mozdony Ez a mozdony a N&W próbálkozása volt arra, hogy szén hajtóanyaggal szállítsa a szén ezer tonnáit. A szén égetéséből nyert energiát villamossággá alakította, a mozdony kerekeit villanymotorok forgatták. A Jawn Henry 1954 májusában készült el, a Westinghouse Electric és a Babcock & Wilcox kazángyártó közreműködésével. 600 font (41,85 atm) kazánnyomás mellett a turbina 4.500 LE-t adott le. A mozdony négy, háromtengelyes és hárommotoros forgóvázon futott, és 818.000 font (371,4 tonna) súlyú volt. A vezetőfülke előtt volt a széntároló, hátul pedig a kazán és a turbina. Ezek mögött volt a vízkezelő szerkocsi, ezt le lehetett akasztani, hogy a mozdony ráférjen a N&W 115 láb (35 m) átmérőjű fordítóira. Miután a mozdony néhány gyerekbetegségét kijavították, a Jawn Henry sikeresen működött. Nagyobb súlyú vonatokat vihetett, mint a szintén nagyon sikeres, 2-8-8-2-es Y-6-os, közben kevesebb szenet és vizet használt, de kisebb sebességgel vontatott. Azt mondták, hogy a N&W az első példány magas költségén fejlesztett ki egy sorozatgyártásra alkalmas mozdonyt. A költségeket úgy csökkenthették volna, hogy a gyártók több ilyen mozdonyt készítenek, mint amennyit a N&W egyedül felhasználhatott. Sajnos más vasutaknál a vontatás a dízelmozdonyok felé fordult, így más vasút nem érdeklődött a Jawn Henry iránt. Big Jawn egymagában maradt. 1957 decemberében szétvágták. Érdekességképpen, John Henry legendája a Chesapeake & Ohio vasúthoz kötődik, nem a N&W-hez. |
 1954-ben egy próbafutás során a gőzturbina - villamos, No. 2300 Jawn Henry elhagyja a virginiai Ellistont, szénvonattal, és dinamometer kocsival N&W felvétel [1]-ből Egy Y-6-os gőzmozdony vontatta vonat féktuskói a 13‰-es lejtőn már kék füstöt eregettek volna, de a Jawn a dízelmozdony módi, dinamikus fékezéssel tartotta a vonat sebességét. |
| Ez a kép
érzékelteti a Jawn
Henry méretét Parker Hayden felvétele [1]-ből Üres szenesvagonokat vontat át az Allegheny hegységben, Christiansburgnál, próbafutáson, 1954. július 15-én. A mozdony 600 psi nyomású kazánja a mozdony hátuljában volt, a nehezen észrevehető vezetőfülke mögött. |
 |
| 1954 nyarán
lefényképezték a Jawn Henryt a terhelési
tesztjén, a virginiai Glenvarnál H. Reid felvétele [1]-ből A széntároló falát megmagasították, és műszakiak ültek benne. A vízkezelő szerkocsi mögött még egy szerkocsit, amögé pedig a No. 514780 dinamométer kocsit akasztották a nyugatra tartó üres szénvagonos vonatban. |
 |
| A Pocahontas régió Ez a régió volt a N&W, amerikai kifejezéssel, kenyereskosara, a szén forrása, az e vasút által szállított szén kb. 95%-a erről a területről származott. A régió egyik fővonala a nyugat-virginiai Bluefieldtől északnyugatra tartott. Az Elkhorn-hegység tetejétől a vonal követte az Elkhorn Creek vonalát, majd tovább, 19 alagúton át, ezért ezt a vonalat a N&W földalattijának is hívták. A vonal 20‰-es meredeksége miatt a vonalat Bluefieldtől Iaegerig villamosították. 1950-ben aztán a nagy mértékű vonaláthelyezés, és egy új Elkhorn alagút fúrása a vonal emelkedését 14‰-esre csökkentette, a villamosítást megszüntették, az akkorra koros villamos mozdonyokat szétvágták, a pálya a 2100-as sorozatú 2-8-8-2-es mozdonyoké lett. |
 A Pocahontas régió Térkép [2]-ből |
| A Clinch Valley körzet a N&W fontos
mellékvonali hálózata volt, a
régió délnyugati területét
tárta fel. Amellett, hogy ez teremtett kapcsolatot a Clinchfield
Railroad-dal, fontos bányavidéket is bekötött a
hálózatába. A vonalon az uralkodó
meredekség 16‰ volt, emellett olyan szűk ívek
voltak, hogy csak osztatlan főkeretes mozdonyokat lehetett
használni. Az A osztályú, 2-6-6-4
elrendezésű, osztott főkeretes mozdony füstszekrénye
a kis ívsugár miatt oldalra veszélyes
mértékben kilógott volna. A szigorú pályaviszonyok miatt a N&W vasúton úgy tekintettek a Pocahontas régióra, mint a vasutasok nagyvizsgájára. Amelyik vasutas tud "a Poley-n" vasutat működtetni, az mindenhol tud. A 2162-es Y-6a üres vagonokat hozott a bányába a nyugat-virginiai Delome-ban, 1958 júniusában John Krave felvétele [1]-ből |
 |
 |
J
osztályú, 4-8-4 elrendezésű 606-os áll a
nyugat-virginiai Bluefieldben 1958. május 10-én Parker Lamb felvétele [1]-ből A 16-os számú vonatot, a Cavaliert hozta. A szaggatott fényvonal a mozdony körül a kocsivizsgáló lámpájának fénye a hosszú expozíciós idővel készült felvételen. |
 |
|||
| A
háttérben a
4-8-4-es vontatta Cavalier indul Bluefieldről Williamson, Portsmouth
és Cincinnati felé 1958 júniusában Herbert H. Harwood felvétel [1]-ből A kép előterében a Clinch Valley 5-ös számú vonat várakozik, hogy majd követi. Az 578-as, E-2a Pacific mozdony néhány technikai fejlesztést mutat: a Standard Stoker (gépi tüzelő berendezés) hengerfejei és az alacsony vízállás riasztó a vezetőállás alatt látszanak. Egyetlen E-2-s sem, ez sem kapott kereszt-kompaund légsűrítőt. |
|||
| Két fékező áll a
szerkocsi hátulján, ahogy a
2-6-6-2-es elrendezésű gőzös kelet felé halad a
helyi
tehervonattal Ben F. Cutler felvétele [1]-ből A vonat a Bottom Creek ívben kanyarodik a nyugat-virginiai Vivian közelében. |
 |
 |
A 2114-es
Y-5 közeledik az új Elkhorn alagút nyugati
bejáratához R. L. Harvey felvétele [1]-ből A vonata egy keleti extra szénvonat. A füstöt nézve a vonatszemélyzet boldog lesz, ha működnek az alagút szellőztető ventilátorai. |
 |
Balra az
A 1211 érkezett Williamsonból üres
szénvagonokkal, jobbra a J osztályú 609
kiállításon áll a
szintén kiállított szerelvénnyel N&W felvétel [1]-ből A 609-es frissen kapta az áramvonalas borítását. A II. világháború alatt készült, a War Production Board, a háborús termelés bizottság megszorítása alatt, nem áramvonalas borítású mozdonyként. A háború végeztével áramvonalas lett. A mögötte lévő expresszvonati kocsik hamarosan szolgálatba állnak, mint Powhatan Arrow expressz. |
| A
leváltott mozdonyszemélyzet a forgalmi irodába
tart 1959. március 26-án Bruce Meyer felvétele [1]-ből Jobbra a 2176-os Y-6b, egy old-timer a 11 évével. Jobbra a 2189-es még nem érte el a kilenc évet. |
 |
 |
|||
| 1959
márciusában a gőzös korszak vége felé
az egykor büszke Y-6, Y-6a és b 2-8-8-2-es mozdonyok az
utolsó mérföldjeiket futják, mint
szénvonatok vontatói Philip A. Weibler felvétele [1]-ből A viszonylag fiatal mozdonyok egyik utolsó szolgálatukra várnak a virginiai Weller Yardon. |
|||
| |