Négyegységes FT mozdony vontat kelet felé egy tehervonatot az emelkedőn a 10-es számú alagútból, éppen a Tehachapi Loop (hurok) fölött

Frank Clodfelter felvétele [1]-ből









A Tehachapi vonal építése és lejtviszonyai


A Tehachapi hegység kelet-nyugati irányú hegyvonulat Közép-Kaliforniában, a Sierra Nevada déli vége és a Coast Ranges (parti hegyvonulat) között. Nyugat-amerikai mértékkel nem különösen magas, legmagasabb csúcsa a Double hegy, 7.988 láb (2.435 m), de meredek, földrajzi és kulturális határt képez a központi völgy és Dél-Kalifornia között. A Tehachapi Pass (átjáró) 3.799 láb (1.158 m) magasan a hegység keleti végén húzódik.

A
Tehachapin át haladó vonal a Southern Pacific vasút tulajdona. A Southern Pacific Railways 1860-ban kapott engedélyt vonalat építeni San Franciscótól lefelé délre az óceán partja mentén San Diegóig, és onnan keletre. A környéken több vasúttársaság épített vonalat, ezek felvásárolták egymást vagy más módon egyesültek, és az építkezést a Tehachapin át a Southern Pacific (SP) tervezte meg.

A délkelet felé épülő vonal viszonylag kis emelkedéssel érte el Caliente-t (ld. a Tehachapi Pass térképét), majd innen
a Tehachapin át az SP egy évvel később építette tovább.

Caliente-től Bealville-en át Cliffig 7 mérföldes, U-kanyarokkal tűzdelt vonal épült, mely 702 lábnyit emelkedett, miközben kicsivel több mint 1 mérföld távolságot tett meg.
Woodford fölött két horseshoe curve (lópatkó kanyar) után a vonal a Tunnel 9, a 9-es alagútban folytatódik, aztán teljes kört tesz meg, és áthalad saját maga fölött, miközben 77 láb (23,4 m) emelkedőt győz le.

A hurok vonalhossz többletet ad, hogy az emelkedése elfogadható legyen. Ez ma már nyilvánvaló, de akkor William Hood, az SP segéd vezetőmérnökének az újítása volt. Az USA-ban kevés helyen építettek így vonalat, a Canadian Pacific pedig spirális alagúttal győzött le szintkülönbséget a Kicking Horse Pass-en.

A hurok fölött a vonal a Tehachapi Creek nyugati falát követi, több alagúttal. A kanyon legmagasabb pontján
a hegyoldal völggyé szélesedik, melyben Tehachapi városa is van. Innen a pályaemelkedés kisebb lesz a Tehachapi Pass legmagasabb pontjáig, Tehachapi városától 2 mérföldre keletre. A teljes emelkedés az 50 mérföldre (kb. 80 km-re) lévő Bakersfieldtől eddig 3.628 láb (1.106 m).





A Tehachapi Pass és környéke ma, a Burlington Northern & Santa Fe (BNSF) vonalhálózati térképén

Robert Wegner térképe [7]-ből


Ma az Amtrak nem kínál folyamatos vasúti személyszállítást Los Angeles és San Francisco között. Los Angeles-ből Amtrak autóbusszal utazhatunk Bakersfieldig, onnan vonattal a San Francisco közeli Oaklandbe, és végül onnan ismét busszal át az öböl hídján (nem a Golden Gate-en) San Franciscóba.



A vonal viszonylag egyenesen halad Mojave felé, 8 mérföldön 11,6 ereszkedéssel, majd nagyobb lejtéssel, 23,4-kel folytatódik

A vonal nagy fejlesztő hatással volt a San Joaquin völgy mezőgazdaságára. Az SP élvezte a monopóliumát a vasúti szállításra. A Santa Fe megpróbálta kikezdeni ezt, másik vonalat tervezett, és az SP látta, hogy ez nem üres fenyegetés. A két vasút kiegyezett a vonal közös használatában. A SF éves díjat plusz az adók felét fizette, közösen alkalmazták a pályafenntartó csapatot, a forgalmat az SP szabályai szerint irányították, de a vonatok egyforma elbírálás szerint jártak.


Térkép [1]-ből       





A vonal forgalma


A Bakersfileld és Mojave közötti vonal gyorsan a világ legforgalmasabb egyvágányú hegyi vonalává vált. Az SP 1901-ben épült Coast Line-ja (tengerparti vonala) Los Angeles és San Francisco között kevés teherforgalmat vett el a Tehachapi vonaltól, a Coast Line főleg személyvonati irány lett.

A Tehachapi vonal
teherforgalma sokat nőtt a San Joaquin völgy mezőgazdaságának fejlődésével, és a Bakersfield környékén felfedezett kőolaj lelőhelyekkel.

Személyvonatokat a vonalon először az SF indított. 1912-ben a Santa Fe elindította a Saint és az Angel (a Szent és az Angyal) éjszakai vonatokat, hogy konkurenciát teremtsen az SP Owl (Bagoly) vonatának. Ezek 1918 végéig jártak.
1938-ban a Santa Fe elindította a Golden Gate utazási szolgáltatást Los Angeles és San Francisco között, de mivel ez Los Angeles és Bakersfield között buszjárat volt, nem volt hatással a Tehachapi Pass vonal forgalmára.

A gőzmozdonyos időkben a Santa Fe tehervonatokat különböző osztályú öt kapcsolt kerekű (2-10-2, 1' E 1') mozdonyok húzták, és ilyenek voltak a segítő mozdonyok is. A személyvonati (expressz) mozdonyok 4-8-2 (2' D 1') tengelyelrendezésűek voltak. A Santa Fe kipróbált ezen a vonalon osztott főkeretes mozdonyokat, de itt sem voltak sikeresebbek, mint más vonalaikon.

A dízelmozdonyok 1943-ban jelentek itt meg, ugyanekkor Centralized Train Controlt (CTC-t) építettek ki Bena (15 mérföldre keletre Bakersfieldtől) és Tehachapi között.







Egy keletre tartó tehervonat a patkó kanyarban Caliente-nél, és kezd felmászni a Tehachapi hegységbe, 1951. február 6-án


Stan Kistler felvétele [1]-ből





A keleti irányú Grand Canyon háromegységes F7 mozdonnyal az 58-as főközlekedési út felüljárója alatt, körülbelül fél mérföldre Woodfordtól

William J. Pontin felvétele [1]-ből


Az 1921-ben a Baldwin építette 3840-es 
2-10-2, (1' E 1') mozdony tolja a tehervonatot 1951. február 6-án

Stan Kistler felvétele [1]-ből






A keletre tartó tehervonatot vontató négyrészes F7 mozdony 77 lábbal (23,4 m-rel) magasabban van, mint a vonatának a vége, ami éppen kijön a 9-es számú alagútból

Donald Sims felvétele [1]-ből

A segítő gőzösöknek is vizet kellett venni az emelkedőn haladás közben. A vonatnak legalább egyszer meg kellett állnia, hogy a gőzmozdonyok víz utánpótláshoz jussanak. Ez időigényes folyamat volt, és az újraindulás az emelkedőn ismét sok vizet fogyasztott.




A 3844-es számú, 1921-ben gyártott Baldwin, 2-10-2-es, a tehervonatba sorozott gőzmozdony vizet vesz Woodfordban, 1948 augusztusában

Reginald McGovern felvétele [1]-ből






A 60-as számú vonatot, a Grand Canyon san franciscói szekcióját háromegységes Alco PA vontatja az emelkedőn, 1950. október 14-én

William D. Middleton felvétele [1]-ből


A Grand Canyon egy Southern Pacific tehervonatot előz, elején egy cab-forward (vezetőállás elöl) gőzmozdonnyal.


Két FT-k vontatta Santa Fe teher találkozója Walong mellékvágányon, a hurkos alagúttól
keletre

Frank Clodfelter felvétele [1]-ből






A #71L, a Grand Canyon expressz első szekciója 6.000 LE-nyi PA Alco mozdonnyal az élen, 1954. május 16-án Walongnál

Fred Scott felvétele [5]-ből
Az 50-es években négyegységes F7 dízelmozdony volt a szabvány tehervonati vontató.




1954. június 18-án a
hosszú, üres hűtővagonokból álló #26LABC tehervonat halad nyugat felé, burgonya szállítmányért a San Joaquin völgybe

Fred Scott felvétele [5]-ből




A Tehachapi vonal napjainkban


Az 58-as állami főközlekedési út szorosan követi a vasútvonalat Mojave és Tehachapi Pass között, aztán kicsit távolabb, de még látástávolságban halad.

A 70-es években a kitérő vágányokat meghosszabbították, hogy a hosszabb vonatokat is fogadhassák, néhol a kitérő vágányokat összekötötték. A kétvágányú vonalak jelzőit úgy változtatták meg, hogy mindkét vágányon kétirányú forgalom folyhasson.

A vonal nagyon forgalmas, annak ellenére, hogy menetrend szerint nem jár rajta személyvonat az Amtrak működésének kezdete, 1971. május 1-je óta. A két vasút, a SP és a Santa Fe nagyjából azonos számú vonatot járat erre.

A legtöbb keleti irányú tehervonat segítő mozdonyt kap, akár vonatba iktatottat, akár tolómozdonyt. A vonatba sorozott mozdonyt a vonal legmagasabb pontján, egy mérföldre keletre Tehachapi városától veszik ki a vonatból, a tológépek valahol a várostól nyugatra válnak le a tehervonatról. A segítő mozdonyok üresen mennek vissza Bakersfieldbe. A nyugatra tartó teherek segítő mozdonya gyakran a vonaton marad Bakersfieldig, hogy segítse a vonat fékezését.




(jobbra:) A Santa Fe híres UPS, 199-es vonata a dombok között kanyarog Kaliforniában a Tehachapi hegységben, Caliente és Ilman között 1991-ben

Brian Solomon felvétele [6]-ból


A UPS precíziós szállítást kívánt meg a Santa Fe-től, ezért az egész vonat UPS tulajdonú vagy lízingelt piggyback kocsikból állt.






Két General Electric dízel-villamos mozdony, egy Dash 8-40CW, a módosított Santa Fe, vörös és ezüst, warbonnet festéssel, és egy átépített SD45, nyugati konténervonattal 1992. május 22-én

Ted Benson felvétele [1]-ből


A másik vonattal, egy piggyback teherrel Cable-nél találkoztak, 3 mérföldre Tehachapi városától.










Források:

  • George H. Drury: Santa Fe in the Mountains [1]
  • William D. Middleton, George M. Smerk, and Roberta L. Diehl: Encyclopedia of North American Railroads  [2]
  • George H. Drury (compiled): Guide to North American Steam Locomotives [3]
  • Brian Solomon: Baldwin Locomotives [4]
  • Lloyd E. Stagner: Santa Fe In Color, Volume 3, Albuquerque - Los Angeles [5]
  • Steve Glischinski: Santa Fe Railway [6]
  • TRAINS: Railroad Maps [7]

manhattani      

  2024. január 29.