Két Big Boy vontatja 1952-ben a vonatot Cheyenne-ből, Borie-nál

Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből




1952-ben a True magazin megbízta Henry R. Griffiths Jr.-t, hogy készítsen fotósorozatot a Union Pacific vasút vonatforgalmáról Cheyenne várostól (és fűtőháztól) nyugatra, Sherman Hill felé. A magazin még mozdonyon utazást is elintézett Griffiths-nek, amit a UP az előfogatoló mozdonyon, a 4001-es Big Boy-on engedélyezett.

A ma már megismételhetetlen fotósorozat képei bemutatják a mozdonyok, a mozdony
személyzet és a fűtőházi dolgozók munkáját.









A 4001-es és a 4008-as Big Boy - 1.200 tonna mozdony, szerkocsi, üzemanyag és víz, Cheyenne-ben, a fűtőházban, a mozdony készenléti vágányon, 1952-ben

Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből




Cheyenne a Big Boy-ok honos fűtőháza volt (ma is ott lakik az üzemképessé tett, az 1014-es Big Boy). A legtöbb távolsági tehervonat két Big Boy-jal hagyta el Cheyenne-t nyugat felé, Sherman Hill irányába.

Nem sokkal a fotósorozat elkészülte után a UP átadta a forgalomnak az új nyomvonalat, ezen kisebb lett a ruling grade, a mértékadó emelkedő, így szükségtelen lett két mozdony alkalmazása.

A vonatot, amelyiken Griffiths utazott, a 4008-as Big Boy vontatta, ezt a 4001-es előfogatolta az emelkedő végéig, ott leakadt, megfordult és visszatért Cheyenne-be.

A nyár néha későn érkezik Sherman Hillbe, azon a napon, június 26-án csapadékos és hideg volt. A UP két újonnan festett mozdonyt vezényelt a fotósvonatra, csillogtak rajtuk az esőcseppek.



A 4-8-8-4 ( (2'D)' D2' ), a Big Boy





A Big Boy-nál nehezebb mozdonyok voltak a Virginian Triplexei, több mozdony nagyobb vonóerejű volt kisebb átmérőjű kapcsolt kerekekkel, és más jellemzőjében is volt legyőzője. De összesítettben a Big Boy a világ legnagyobb mozdonya.

Története úgy kezdődött, hogy az American Locomotive Company (Alco) a Schenectady Works-ben, ahol a mozdony készült, a No. 4000-es, festetlen, óriási mozdony füstszekrény ajtajára krétával felírta: Big Boy (nagyfiú).
A név a mozdonyon ragadt, nem ismerünk rá más becenevet.

A mozdony hossza az első kapcsolókészülék és a szerkocsi kapcsolója között 133 láb (40,5 m), a tömege pedig több, mint 598 tonna.

A Union Pacific 1936-ban kezdte használni a 4-6-6-4 tengelyelrendezésű Challenger mozdonyokat, de már öt év múlva nagyobb teljesítményű mozdonyt akart. Otto Jabelman, a UP fejlesztési elnökhelyettese, a Northern és a Challenger tervezője vezetésével a Challengerből tervezték az új, 4-8-8-4 tengelyelrendezésű mozdonyt, a Challenger méreteit megnövelték, még egy-egy, 1.727 mm átmérőjű hajtott kerékpárt alkalmaztak. Az egyszerű (nem kompaund), osztott főkeretes mozdony hengereinek mérete 23 3/4 x 32 hüvelyk (603 x 813 mm) lett.

A cél olyan mozdony volt, amely szükségtelenné teszi az előfogatolást a 11,4
 mértékadó emelkedőjű vonalon a Wasatch hegységben, az Utah-i Ogden és a wyomingi Green RIver között. A kazánnyomást 300 psi-re (21 atm-ra) választották. A vonali próbafutások alatt a mozdony 7.000 LE henger teljesítményt és 135.375 font (61.460 kp) vonóerőt adott, és a folyamatos legnagyobb teljesítményét 70 mph (113 km/h) sebességnél adta le.

Kevéssel az után, hogy a UP megkapta a 20 Big Boy-t, új mozdonyokért visszatért a Challengerhez.  Jabelman, a Big Boy vezető tervezője módosított a Big Boy-on. A hengereit 1 hüvelykkel (25,4 mm-rel), a tűzszekrényt 26 hüvelykkel (660 mm-rel) kisebbre vette, emellett egy sor más dolgot is változtatott.


A No. 4003-as Big Boy tehervonatot vontat nyugat felé Sherman Hillre, 30 mph sebességgel

Ralph E. Hallock felvétele [5]-ből

A Big Boy a 95 kocsis tehervonat 4-10-0 (2'E) szertartályos mozdonyát előfogatolja. A szenét Wyomingban bányászta a UP
egyik alvállalata.




Az Alco 1944-re újabb öt Big Boy-t gyártott, darabonként 319.600 dollár áron.

(A második rendelésű Challengereken is változtattak: az első gépezet továbbra is szabadon mozoghatott oldalra, de függőlegesen nem, így jobb súlyelosztást és nagyobb stabilitást nyertek.)

A II. világháború alatt a UP továbbra is nagyobb teljesítményt kívánt, és 30 darab 2-8-8-2-es mozdonyt vásárolt a Chesapeake & Ohiótól és 5 darab USRA 2-8-8-2-es kompaund mozdonyt a Norfolk & Westerntől. 1947-ben aztán ezeket a mozdonyokat mind összevágták.

Big Boy cikk [3] és [5]-ből




Cheyenne


A várost 1867-ben alapították. Ideális pont volt a szarvasmarhák vonatra szállításához. 1869-re a körzet központja lett.

Mivel a sík- és a dombos-hegyes vidék határán fekszik, a gőzös időkben fontos mozdonyváltó állomás, fűtőház és műhely lett. Utas átszálló és személykocsi átsoroló állomás is volt, Denver és Kansas City felé.

Bár Cheyenne a Union Pacific fővonalán fekszik, a Colorado & Southern fővonala is áthalad a városon, és a Chicago, Burlington & Quincy egy mellékvonala is járt itt.

(a képen:) A 2240-es Mikado 10 perc múlva indul a 354-es számú vegyesvonattal Yoderbe. Az első csoportba tartozó 4-8-4 (2'D2') szerkocsija a vízdaru és olajtöltő alatt áll. A Chicago & North Western bejáróvonatának kocsijai a 6-os vágányon várnak.






Cheyenne állomás 1951-ben

David R. Connor felvétele [4]-ből




Cheyenne fűtőház és járműjavító




A fenti 1964-es légi felvételen a wyomingi Cheyenne létesítmény épületei és elrendezése olyan, mint amilyen volt, amikor a gőzmozdonyokat szolgálta ki, bár a gőzös üzem már közel öt évvel korábban megszűnt

Wyoming State Archives kép [2]-ből


 

A Cheyenne-i fűtőház méretére jellemző, hogy négyvágányos szenelője volt

John F. Endler Jr. felvétele [4]-ből


1951. augusztus 17-én a 4-12-2 (2'F1') No. 9001-es, a 4019-es Big Boy és a 3931-es Challenger álltak a szenelő alatt.







A No. 4023 Big Boy és a No. 3985 Challenger a Cheyenne-i fűtőházban 1959-ben

A. J. Wolff felvétele [2]-ből
A Union Pacific Cheyenne-i komplexuma, fűtőháza, járműjavító- és gyártó műhelye és teherpályaudvara mindig érdeklődést váltott ki helyiekben és idegenekben egyaránt. Könnyű dolguk volt: ha végigsétáltak a régi Riner viadukton, jól beláttak a létesítménybe.

A UP itt tartotta karban az igazán nagy mozdonyait, a Big Boy-okat, a Challengereket és a 800-as osztályú Northerneket (4-8-4). A vasútállomás személyzetváltó pont volt, egy-egy 24 órás időszakban 60 - 75 vonat állt meg az állomáson.

Az 1950-es évek végére aztán leáldozott a Big Boy-oknak, ugyanígy a Challengereknek. Az utolsó útjaik után a fűtőházban tárolták őket "permanently", vagyis tartósan kivonták a forgalomból.

A bal képen látható Big Boy utolsó mozgásai 9 oda-vissza út volt Laramie-be, a Challengeré pedig 1957. szeptemberben North Platte-be, a UP óriási rendező pályaudvarára. A két mozdony 1961-ben "látvány-restaurálást"  kapott. 1968-tól 71-ig kivontatták őket a körfűtőházból, hogy helyet csináljanak a 8.500 LE-s gázturbinás mozdonyoknak.












Egy szerelő a táblán a soron következő munkát nézi


Philip R. Hastings felvétele [4]-ből


A válla fölött a 4002-es Big Boy figyeli a táblát.








A 4018-as Big Boy a Cheyenne-i fordítón

Stanley Hutchinson / J. L. Ehernberger gyűjteménye [2]-ből


Bár a 40000 osztályú Big Boy-okat eredetileg a Utah-i Green River-Ogdenbe állomásították, az 1941-44-es leszállításuk után gyakran ellátogattak Cheyenne-be a szükséges karbantartásra és javításra. A nagy mozdony a fűtőház 128 láb (39 m) átmérőjű fordítójáról mindkét végén 3 1/2 lábbal (1 m-rel) túlnyúlt, gondos fordítóra állásra volt szükség, mint látható az 1948. július 16-ai felvételen.





Cheyenne-ben elvétve ma is jár nagy gőzmozdony.


A GE-mozdonyos nyugati távolsági tehervonat személyzetváltásra állt meg Cheyenne állomásépülete előtt, míg a restaurált 3985-ös Challenger keletre halad a UP különvonatával

A. J. Wolff felvétele [2]-ből



 
A fényképező utazás












Cheyenne fűtőház mozdonyirányítója, Johnny Ramirez az óriási táblát tölti, mely tele van a UP legjobb mozdonyaival, a 800-as, 9000-es, 3900-as (a Challenger) és a 4000-es osztályú (a Big Boy) mozdonyokkal


Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből











Gőzmozdony személyzet egyenruhában Carl Osbourne mozdonyvezető (balra) és Montie McCune fűtő aláírja a jelentkezést és felkészülnek a munkára


Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből











Indulás előtt a vonat első fékezője (aki a mozdonyon utazik) átadja az "orders"-t (kb. írásbelit) Osbourne mozdonyvezetőnek


Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


MIndkettőjüknek nyújtózkodniuk kell - a vezetőállás padlója 8 1/2 láb (2,5 m) magasan van a sínkorona fölött.











"Egy kis melegvíz kell bele, aztán megy ez!" mondta egy fűtő egy Big Boy mozdonyra. Ennél kicsit több kell: egy nyitott szabályzójú Big Boy 12.000 gallon (55.500 liter) vizet és 22 tonna szenet fogyaszt - óránként.


(balra) McCune fűtő a lövettyűt kezeli a 4001-es mozdonyon, (lenn) utána ellenőrzi a tüzet

Henry R. Griffiths Jr. felvételei [1]-ből














A jobb oldalon Osbourne mozdonyvezető egy megállás alatt cigarettát sodor


Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


Előtte a kontroller, mely 6.300 LE-nek parancsol akár 80 mph (közel 130 km/h) sebességnél. Odakinn a Lincoln Highway, az ország első parttól-partig tartó főútja, és párhuzamosan halad a UP vonalával a Sherman Hill keleti lejtőjén.













Kijárva Cheyenne teherpályaudvarról az
Overland Route-ra (a földrészt átszelő vasúti fővonalra), a mozdonyvezető figyeli a zöld fényt, a szabad jelzést, melyet az A torony ad

Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


A két Big Boy vontatta 103 kocsis vonat áthalad a Colorado & Southern vasút hídja alatt, aztán nekiindul a 29 1/2 mérföldes (47,5 km-es) útnak Sherman Hill felé, 2000 láb (610 m) magasra.







McCune fűtő menet közben írásbelit vesz fel Bonie forgalmistájától

Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


Az Overland vonal vágányai itt találkoznak a Colorado Division vonalával Denverből.


A fűtő menet közben veszi fel az írásbeli rendelkezést. Mikor ilyen vár a vonatra, ezt az állomás épületénél jelző jelzi. Ekkor a mozdonyvezető olyan sebességre lassítja a vonatot, hogy a fűtő a karját átdugva a rúd tetején lévő háromszögön, beemelheti a mozdonyba. Ekkor kiveszi a papírt a tartóból, és a rudat egy szokott helyen kidobja a mozdonyból. Azt majd a forgalmista begyűjti. A forgalmista másik kezében a vonat végén a caboose-ban utazó személyzetnek szóló írásbeli van.

Bonie-ban keleti és nyugati megelőző vágány is van, és vakvágány a kelet felé haladó, a lejtős vonalon megfutamodott vonatok számára.

(Érdekesen működik ez a megfutamodott vonatok vágánya. A kitérője nyugalmi helyzetben a megfutamodási vakvágány felé áll. Mikor a jól fékezett vonat közeledik felé, a mozdonyvezető hangjelzést ad a forgalmistának, hogy minden rendben. Ekkor az a továbbmenő vonal felé állítja a kitérőt.)





 
Sherman Hill





                    



A képsorozat készülte idején a térképen az alsó, tömör fekete vonallal jelölt pálya még nem létezett. Azt sok szikla- és föld bevágással azért építették, hogy kisebb emelkedéssel érje el Cheyenne-től Laramie-t, így ne legyen szükség előfogat gőzmozdonyra a nehéz tehervonatokhoz.




A Sherman Hill emelkedő nem olyan meredek, mint a Santa Fe vasút vonala a Raton Pass-en keresztül, vagy a Denver & Rio Grande Western-é Denvertől a Moffat Tunnelig. A Sherman Hill vonalon az utazás gyors, a vonal viszonylag egyenes, és messze ellátni a tájon. Azért az emelkedő jelentős.
Nyugat felé, fel az emelkedőn a dupla Big Boy-os tehervonat 10 mph-s (16 km/h-s) sebességgel mászik felfelé (az E8-asok vagy az F40PH-k a gyorsvonatokat már 60-nal [96 km/h-val] viszik).

Mikor a UP a vasútvonala helyét jelölte ki North Platte-től nyugatra, olyan kompromisszumos megoldást keresett, ahol a vonal nem túl meredek, és nagy hó sem fenyegeti





 
Griffiths, a fényképész leszállt a mozdonyról, hogy megörökítse ezt a klasszikus, és Sherman Hillnél gyakori jelenetet

Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


A Big Boy-ok
félreálltak a vonattal a nyugati irányú megelőzési vágányra, és a 3963-as és a 3964-es Challengerek vontatta gyorsvonat a fővágányon előzött. Az épp előző vonat Griffiths-ék vonatának indulása után indult Cheyenne-ből.





Borie toronytól nyugatra McCune fűtő figyeli, ahogy az "elefánt-füles" (Wagner-féle füstterelős) 834-es számú Northern (4-8-4, 2'D2') vontatja a keletre tartó posta- és expresszvonat harmadik szekcióját


Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


A féktuskók füstölnek, ahogy a vonat
ereszkedik a 15,4-es lejtőn.








Shermanban a 4001-es, az előfogat Big Boy leakadt a 4008-asról. A "wye"-on (y-alakú, vagyis deltavágányon) megfordult, és gépmenetben, a fotóssal visszatért Cheyenne-be.



A 4001-es első forgóváza elfordult a füstszekrény alatt, ahogy a kitérőn a fővonalról a teherpályaudvar felé fordult

Henry R. Griffiths Jr. felvétele [1]-ből


Henry R. Griffits fényképész számára Cheyenne-ben az utazás véget ért.






Források:

  • Classic TRAINS 2002.tavasz [1]
  • A. J. Wolff and J. L. Ehernberger: Union Pacific's Cheyenne Facilities [2]
  • George H. Drury (compiled): Guide to North American Steam Locomotives [3]
  • George Drury: Union Pacific Across Sherman Hill [4]
  • TRAINS 1952. augusztus [5]
manhattani      

  2023. szeptember 4.