A II. világháború utózöngéje

Az évszázad leghalálosabb szállítmánya?

A II. világháború befejeztével sok hadianyag, lőszer, fegyver, egyéb maradt az amerikai raktárakban. A fegyvereket jól lekezelve sokáig meg lehet őrizni, a lejáró szavatosságú lőszereket a gyakorlatokon el lehet lőni. De mit lehet tenni a háborús célra szánt, de megmaradt, és rendkívül mérgező harci gázzal?

A mérgező gázt tartalmazó lövedékek két katonai tároló telepen voltak: az alabamai Annistonban és Kentucky államban, Richmondban. 1970-re az idősödő lövedékek hajtóanyaga kezdett instabillá válni, és a szakértők robbanástól tartottak. Az amerikai Atomic Energy Commission (atomenergiai bizottság), félve a közönség negatív reakciójától, nem vállalta, hogy egy föld alatti tárolóban megsemmisíti a lövedékeket. A katonaság sem volt felkészülve a lövedékekben tárolt gáz lebontására. Egyedüli megoldás az volt, hogy a lövedékeket egy már selejtezett hajótestbe pakolják, azt a nyílt tengerre vontatják és ott elégetik. A lövedékeket egy-egy vonattal az Atlanti-óceán parti North Carolina államba, Sunny Point katonai telepre kellett szállítani. A vasutak a múltbeli tapasztalataik alapján felkészültek arra, hogy a lakosság kritizálja a szállítás biztonságát. Felkészültek arra, hogy az érintett vonalak közelében lakók egy időre elhagyják az otthonukat, felkészültek tiltakozásokra, és hogy radikális csoportok akár szabotázs akciókat követnek el. Sokak meglepetésére másképp történt. Néhány elszigetelt vélemény kivételével a vasút biztonsága nem került szóba. Inkább a megsemmisítés módját kritizálták, és a környezetre gyakorolt veszélyéről írtak.

Eltekintve néhány hamis bombafenyegetéstől és néhány elszigetelt tiltakozástól, a vonatokat nem kísérte ellenségesség. Ehelyett a lakosság üdvözölte a mérget megsemmisítésre szállító vonatot! Meglepetés volt a helyi lakosság nagy érdeklődése a vonatok iránt. Majdnem minden állomáson, ahol a vonatok áthaladtak, többen várták és figyelték. A Tennessee-i Erwinben hajnali 3 órakor közel 50 lakos nézte a mozdonyszemélyzet váltását. A South Carolina-i Clintonban 16 fős rendőri egységet hívtak a 300 gyülekezőhöz, de semmilyen rendbontás nem történt. Ugyanebben az államban Chesterben a vasútállomáson egy hölgy hot dog árusító pultot állított fel és jó boltot csinált. A fogadtatás máshol is hasonló volt, megesett, hogy az emberek órákat vártak az esőben is. A katonák a vonatokon érezték a hangulatot, látták az integetést, ők pedig az ujjukkal a "V", győzelem jelét mutatták az emberek felé. A vonatok összesen 418 páncélozott tárolóba zárt ideggázt szállítottak át az USA déli vidékén, és ez az évszázad leghalálosabb szállítmánya lehetett. Minden tárolóban 30 lövedék volt, melyek egyenként kicsivel több mint 10 font (4,5 kg) GB ideggázt (ez a sarin neve az amerikai katonai rendszerben) tartalmaztak. Ez a gáz perceken belül öl, akár ha a bőrre kerül, akár ha belélegzik.

Térkép a Wikipédiáról

A szállítás két helyszínről, az alabamai Anniston és a Kentucky-i Richmond hadianyag raktárakból indult, és a North Carolina-i Sunny Point katonai végállomásig tartott. Az annistoni vonat útvonalát a katonaság kívánságára úgy jelölték ki, hogy elkerülje Atlantát, Georgia állam fővárosát, így a vonatot Annistonból délre, a georgiai Bremenbe vitte a Southern Railroad, onnan a Central of Georgia vasút Maconba majd Athens-be, és a Seaboard Coast Line vasút vitte a north carolinai Hamleten át Sunny Point végállomásra. A Richmondból induló vonat útvonala a vasútbarátok álma volt (lett volna, ha felengednek ilyet a vonatra). Az út a Louisville & Nashville vasúton kezdődött, dél felé indult Kentucky államban Corbinba, aztán a dombok között cikk-cakkos útvonalon, szénszállító mellékvonalakon a Kentucky-i Harlanon, majd a Pennington Gap-en át olyan útvonalon, hogy elkerüljön olyan népes lakott helyeket, mint Knoxville, Charlotte vagy Atlanta.

A Military Police őrzi a betonkockákba zárt lövedékeket a Kentucky-i Richmondban A United Press International felvétele [1]-ből

Négy vonat volt érintett a műveletben. két lövedék szállító, és két pilot train, a kémszemlemenet funkciót megvalósító vonat.  (Kémszemlemenet a fontos vonatok előtt járó egység, nálunk általában egy vagy két mozdony, és előfutónak is hívják őket. Amerikában általában több kocsis vonat megy e célra.) A gázszállító tehervagonokon és néhány kiszolgáló kocsin kívül ez a négy vonat a katonaság kocsijaiból állt, és ez komoly szervezési gondot jelentett. Az őrök kocsiját, a vonat Pullman kocsijait és a kórházkocsikat át kellett alakítani a célra, de nem volt szabad túl korán a célhelyre érkezniük, hogy a szokatlan formájú kocsik ne keltsenek közfeltűnést, és így esetleg tiltakozást. Másik gond volt, hogy a tervezett vonatok kocsijai szanaszét voltak szórva az egész országban. Tizennégy őrszolgálati kocsi volt a Washington állambeli Bangorban (az ország legészaknyugatibb államában). Arra vártak ott, hogy Okinawába szállítsák őket, szintén gáz szállításához, de ezt a műveletet lefújták.

A Washington állambeli vagonokat gyorsteher vonatban vitték a Tennessee-i Milanba, ott nagyjavításon estek át, ezután részben a méregvonatok indulási pontjaira vitték, részben Fort Knoxba és Fort McCellanba, ahol a kémszemle vonatokat állították össze. A katonai kórház vagonokat, saját konyha berendezéssel az Atlanta Army Depotból vitték Fort Knoxba és Fort McCellanba. A katonaság összesen 11 Pullman kocsijából kilencet jelöltek ki a művelethez, de csak ötöt használtak. Érdekes, hogy a 10-fekvőfülkés és az 5 kétágyas fülkés kocsi valaha a Pennsylvania számára készült, Cascade sorozatú volt, kevéssel a II. világháború kitörése előtt készültek a Pennsylvania számára luxusvonati célra, de aztán csapatszállításra a katonasághoz kerültek. Minden kocsi pontos időben a megfelelő helyre került, és a sok hónapi tárolás után alapos felülvizsgálatra volt szükség. A katonaság szállítási parancsnokságának a szakembere mondta: "Pokolian zsúfolt napjaink voltak".

Az Annistonba induló, huszonkét kocsis kémszemle vonat összeállítása: 3 Pullman, 4 kórházkocsi, 1 konyha, egy pakli, egy kocsi az őröknek komoly távközlési berendezéssel, egy pőrekocsi antennával, 7 pőrekocsi mentő- és tűzoltóautókkal, daruval és más berendezésekkel, egy fedett kocsi, egy kocsi víztartállyal, egy üres magas oldalfalú kocsi, és a vonat végén egy caboose. A 28 kocsis richmondi vonat is hasonló volt, eltérések, hogy ebben több pőrekocsi volt, és eggyel több őrkocsi, parancsnoki kocsi volt benne, de csak két Pullman. Az annistoni méregszállító vonatban 29 magas oldalfalú kocsi volt a mérget tartalmazó bombák számára, emellett 17 őr-, berendezés- és távközlési kocsi. A másik méregszállítóba csak 11 lövedékszállító és 13 egyéb kocsi kellett.

A művelet augusztus 9-én, vasárnap indult, ekkor a richmondi kémszemlevonat Fort Knoxból a Blue Grass Army Depot-ba ment. Az Anniston kémszemle vonat csak 10-én, hétfőn ment Annistonba, és ezen a napon indultak a méregszállító vonatok is. Az előfutók 15 perccel haladtak a veszélyes szállítmányú vonatok előtt. A mozdonyok új EMD hood gépek voltak (ld. a fényképet), valamint E mozdonyok vagy gőzfejlesztő kocsik a Pullmanok számára (a kórházkocsik és az őrök kocsijainak saját gőzfejlesztői voltak). A biztonsági előírások szigorúak voltak. A vonatok csak 35 mph (56 km/h) sebességgel haladhattak. Minden tehervagonnak gördülőcsapágyasnak kellett lennie. A lövedékek mellett ketrecben nyulak utaztak, hogy jelezzék, ha szivárogna a gáz (a sarin színtelen, szagtalan gáz).  Kis hadseregnyi technikus, katona és egészségügyi utazott a vonatokon, hogy elháríthassanak bármely váratlan és nem kívánt eseményt. Nappal helikopterek követték a vonatokat. Minden szembejövő vasúti forgalmat leállítottak, míg az előfutó és a méregszállító vonatok el nem haladtak. A nagyobb útátjárókat, a hidakat és az alagutakat a rendőrség vagy katonák őriztek. Az Apalache hegység alagútjaira kiemelt figyelmetl fordítottak, mert bombával fenyegető telefont kaptak. Az annistoni vonat augusztus 11-én a georgiai Athens-nél útátjárón halad át, amit a rendőrség biztosít A United Press International felvétele [1]-ből

Mikor a vonatok elérték a Seaboard Coast Line vasút vonalát, gyorsítottak, hogy a vonatszemélyzet időben válthasson. Így az első öt és fél órával a tervezett idő előtt érkezett, augusztus 11-én, kedden, éjjel 11 óra 5 perckor. Az Annistonból induló néhány órával később, 3 óra 35 perckor érkezett. Visszatekintve az akcióra, annak ellenére, hogy a szállítás egyáltalán nem volt rutinszerű, a vasutak és a katonaság jól teljesített. Az egész művelet közel rendkívüli esemény mentes volt. A paklikocsi egyik fékje tapadt, egy fék-fővezeték darab eresztett, és az egyik őrkocsiban az üzemanyag vezeték  elszakadt.

E hibák kijavítása láthatatlan maradt az erősen figyelő közönség, a sajtó, a tévék és a rádiók képviselői előtt. A vonatmozgásokkal szemben egyetlen komoly panasz érkezett: Quentin H. Banks a Federal Railroad Administrationtől (szövetségi vasúti hivataltól). Ő a kormánytól az akciót felügyelő bizottság tagja volt és a Blue Grass-i vonatban utazott. A panasza az volt, hogy a menetrend miatt nem láthatta nappal Clinchfieldet

Források: Jeff Wilson: The Railroading Handbook [1] Don Phillips írása a TRAINS 1970. novemberi számából [2]

manhattani       2023. április 3.