A fa létfontosságú az ország gazdaságában. A vasutaknak nagy szerepe volt és van abban, hogy a kivágott fa, annak részei és a feldolgozás termékei a végfelhasználás helyszínére kerüljenek, ezzel növeljék az ország gazdaságát. A vasutak mindent megtettek és megtesznek, hogy betöltsék ezt a feladatukat, erre a célra gyártott mozdonyokat és kocsikat használnak.




A vasutak és a fa kapcsolata



Szorosabb, mint elsőre gondolnánk. A kezdetekben a gőzmozdonyokat fával fűtötték. A fa az ország legtöbb régiójában könnyen hozzáférhető volt. Az 1800-as évek első felében a fákat a mezőgazdasági termelés akadályának tekintették, és a vasút jó vásárlója volt az erdők eltakarításából származó fának. Ahogy az északkeleti országrészben elfogyott a kivágható fa, egyes ottani vasutak délről hoztak fűtőanyagot a gőzmozdonyaikba, a nagy távolság és tömeg miatt hajókon. A hiány miatt a fa ára nőtt, de még mindig olcsóbb volt, mint a szén. A vasutak csak akkor fordultak a szén felé, amikor az már nagy mennyiségben, ezért olcsón hozzáférhető lett.

Még 1950-ben is találunk az USÁ-ban fa tüzelésű és dolgozó gőzmozdonyt, néhány rövid vonalú vasúton, fűrésztelepek és erdészetek fa rönköket szállító vasutain, különösen Floridában, ahol máig sok a fa.

Bár a fa tisztán ég és kevés hamut hagy, az égés során keletkező sok szikra (izzó szénrészecske) bonyolult szikrafogót kívánt az óriási kéményben.

A fát kézzel pakolták fel a szerkocsira, és mivel a fa gyorsan ég, a tűz állandó felügyeletet kívánt. A fa fűtőértéke nagyban függött a fajtájától és a hasábok nedvességtartalmától. Átlagosan 5.000 kilogramm tömegű fa fűtőértéke felelt meg 2.000 kg szénének. Ha volt is elég, a fa nem volt ideális fűtőanyag. Az 1860-as évek elterjedt mozdonya, az American (4-4-0, 2'B) fa tüzeléssel 400 LE-t, szénnel 500 LE-t teljesített.


Az 1850-es évektől a 70-esekig a mozdonyok színesek, díszesek és legnagyobbrészt fa tüzelésűek voltak

Kyle K. Wyatt felvétele [2]-ből


Az Eureka & Palisade No. 4, Eureka nevű, 3 láb (kb. 900 mm) nyomtávú mozdonyát 1875-ben építette a Baldwin. 1995 szeptemberében egy sor utat tett a Durango & Silverton vasút vonalán.




A fa másik fontos felhasználási területe a vasúton az első időszakban a vasúti kocsik és vagonok építőanyaga volt. Némelyik első osztályú személykocsi, szalonkocsi az ács- és bútorasztalos munka remeke. Akkoriban még a kocsik alváza is fából készült.

Az első időszaktól kezdve a vasúti síneket fa keresztaljak, talpfák tartották. Az északkeleti korridor, a Boston-New York-Washington vonalon még 1998-ban is láttam fa keresztaljakat. Akkoriban, az Acela érkezése előtt cserélték őket betonra.
A vasút, és más iparágak is használnak fa póznákat. Az első vasúti pálya menti jelzők fa rúdon voltak. A Milwaukee vasút villamos szakaszának felsővezetékét cédrus oszlopok tartották. A póznák alapanyagát képező fának a kitermelés helyéről a fűrésztelepekre, majd onnan a felhasználás helyére szállítás a vasút feladata volt.

A fa a gazdaság működéséhez elengedhetetlen alapanyag. A vasút feladata a szállítás, amit alkalmanként e célra specializált vagonokkal old meg. E tevékenysége, amellett, hogy a fuvardíj bevételt hoz a számára,  gazdaságfejlesztő tényező.




A vasutak szerepe a fa kitermelése, feldolgozása és felhasználása folyamatában



Legfontosabb szerepe a szállítás. A hegyekben az erdőkben kivágott fát a feldolgozás helyére, fűrész- és esetleg telítő telepekre kell szállítani, majd onnan a megrendelőhöz, építkezésekre, bútorgyárakba, stb.

A szállítást a kitermelés helyéről az 1920-as évek közepéig speciális, e célra épített vasutak végezték, amit ma teherautók, közúti vontatók, emelővillás, és földmozgató gépek. A hagyományos gőzmozdonyok nem voltak a legcélszerűbb vontatók ezekhez a speciális feladatokhoz, például az erdőből kanyargós vonalon kihozni a kivágott rönköket. Az erdei vasutak könnyű síneken, gyakran ideiglenes pályán jártak, mely meredeksége és kanyargós vonala követte az ösvényét, amire épültek. Ilyen vonal nagy kihívás, ha nem lehetetlen feladat egy hagyományos gőzmozdonynak. A vasút megoldotta ezt.

Az 1870-es években egy michigani fakitermelőnek, Ephraim Shaynek kovácsműhelye is volt. Kis gőzmozdonyt épített, ami olcsóbb üzemű lett volna, mint a fával rakott kocsikat vontató öszvérek és ökrök. Az elkészült gőzös törte a sínt, annak ellenére, hogy a súlya kisebb volt, mint egy fával rakott kocsié. Shay felismerte, hogy az erdei pályájára nagy hajtott kerekek helyett forgóvázakon futó mozdony jobb lenne. Ilyen mozdonyt tervezett, és a gyártást megrendelte az ohiói Lima gépgyártól.
A terv egy pőrekocsi volt, ami két, kéttengelyes forgóvázon futott, a kocsin függőleges kazán és függőleges gőzhengerek. A dugattyúk a kocsi hosszán végignyúló tengelyt forgattak, a tengely pedig kúp fogaskerekekkel a kocsi kerekeit. A lassító áttétel csökkentette a sebességet és növelte a vonóerőt.

A sikeres mozdony a Lima gyár specialitásává vált, és bevitte a gyárat a mozdonygyártás ágazatba. Fejlesztették a gyártmányt, hosszanti kazánt kapott, a kazánt a hordozó kocsi, majd a főkeret hossztengelyétől balra eltolták, hogy ellensúlyozzák a kazán oldalán az általában háromhengeres gőzgép súlyát. A gyár sokféle méretben gyártotta, volt 2, 3, de akár 4 forgóvázas kivitel is. Több Class 1 vasút (a legnagyobbak) is vásárolták különleges feladatra.

Az utolsó Shay-t 1944-ben építették egy western marylandi megrendelő számára, egy mellékvonalra, amin 90-es emelkedő is volt.

A Shay volt a geared locomotives, a tengelyhajtású gőzmozdonyok leggyakoribb fajtája. 1880 és 1944 között 2.770 készült belőle.
Másik két gyakori fajta geared mozdony  volt a Climax és a Heisler. 





A Lima gyár egyik Shay mozdonya históriai úton a Cass Scenic Railroad vasúton, West Virginiában

Richard Gruber felvétele [2]-ből







A West Side & Cherry Valley vasút No. 15-ös Shay mozdonya

Robert I. Hogan felvétele [1]-ből


Ez a vasút a West Side Lumber Company utódja. Kirándulóvonatokat járat az előd cége Shay mozdonyával.




Ez az 1910-es Climax ma a British Columbia Provincial Museum kiállítási darabja

Jay Lentzner felvétele [1]-ből


A Climax Manufacturing Company a philadelphiai Corry-ban
1891 és 1941 között kb. 1.100 Climax, geared mozdonyt gyártott.



Ez a Heisler mozdony a Meadow RIver Lumber Company No. 6, három forgóvázas gépe 1955-ben még aktív volt a west virginiai Rainelle-ben

John B. Allen felvétele [1]-ből






A geared mozdonyok a fakitermelés kiszolgálására, a kivágott farönkök elszállítására születtek. Az előállításukra gyárak jöttek létre, ez pörgette a gépgyártást és a gazdaságot. A mozdonyok pedig olcsóbbá tették a fakitermelést, és nagyobb mennyiséget adtak az ipar számára. Ezek mind növelték az amerikai gazdaság teljesítményét, a GDP-t.
A fafeldolgozókban, fűrésztelepeken a tűzveszély miatt gyakran tűz-, tehát szikra nélküli mozdonyok dolgoztak. (Világvasutai: Az amerikai tűznélküli mozdony)




A vasutak szerepe a faiparban



Elsősorban a szállítás. Az erdei termékek nagyvasúti szállításának tárgyai:

- fa rönkök,
- feldolgozott hasábok, tömbök, gerendák és lécek,
-
fa rétegelt lemezek,
- kezelt oszlopok és rudak,

- fűrészpor,
- fa forgács, és
- fa tuskók.

A termékek nagyon változatos méretűek, és ettől függ a szállításuk biztonságos módja. A vasutak a szállításhoz teherkocsik típusának és méretének széles választékát tervezték és alkalmazzák.




Fa rönkök szállítása



A kivágott fák rönkjeit valaha az erdei vasutak szállították a nagyvasúti átrakodó pontra. Mind az erdőgazdaságok (ezek vagy normál, vagy keskeny nyomközű vonalakat), mind a vasutak bekötő vonalakat építettek az erdős területektől a közforgalmú vasút állomásáig - rakodó pontjáig. Ezeket a vonalakat elhagyták, amikor elfogyott az erdő.

A vasutak gazdaságos módot kínáltak a rönkök szállítására az erdőktől a távoli fűrésztelepekig . Az első időkben rakoncákkal vagy oldalrácsokkal felszerelt szabványos pőrekocsikon, vagy magas oldalfalú, nyitott tehervagonokban, gondolákban  szállították a farönköket. A rönkök a kocsik fa oldalát gyakran károsították, ezért acél rudakat szereltek az oldal belső felére. A vagonok vége gyakran lenyitható volt.




A Texas & New Orleans vasút 52 lábas, lenyitható végű gondola típusú vagonjára pakolt, 20 láb hosszú farönkök 1958-ban Jasperben, Texas államban

K. B. King felvétele, Lloyd Keyser collection, [4]-ből

Később speciálisan erre a célra épült vasúti kocsikat használtak farönk szállításra.




A Milwaukee Road rönkszállító kocsija 11 rönköt visz a fűrészüzembe 1978-ban

Keith Kohlmann collection, [4]-ből


A modern, 42 láb hosszú, teljes egészében acél építésű, hegesztett vagon speciálisan erre a célra épült. A rönkök acél keresztgerendákon nyugszanak, és erős rakoncák tartják az oldalra legurulástól. A kocsit
markoló- vagy villás rakodógéppel könnyen fel- vagy le lehet pakolni. A rönköket megcsúszás ellen acél pántok rögzítik egymáshoz.

Hasonló kocsik készültek vég lappal is.

Ahogy más vasúti tehervagonok is hosszabbodtak, a nagyobb, 60 láb hosszú rönkszállító lett a szabvány.




Különleges fák rönkjei, vagy az azokból készült deszkák gyakran utaztak fedett vagonokban.


A munkások deszkákat pakolnak át a Southern Pacific vasút normál nyomtávú fedett kocsijából, boxcar-jából a Nevada County Narrow Gauge vasútra a kaliforniai Colfaxban, 1939. áprilisában.

Bill Schaumburg collection [4]-ből





A vasúti fa szállítmányok különleges esete volt a karácsonyfa. Összekötözve, pőrekocsikon vagy nyitott, magas oldalfalú kocsikban utaztak.
A kocsikat a team track-eken (ahol közúti járművekre pakolták át őket), vagy a kereskedelmi helyekre, piacokra menő iparvágányokon rakodták ki. Néhány kereskedő közvetlenül a vagonból adta el a fákat a lakosságnak.




A vasúti szállítás az ünnep szolgálatában:

Karácsonyfa szállítás



Valamikor karácsonykor minden gyerekes családban játékvonat volt a fa alatt. A karácsonyfát pedig az igazi vonat hozta.

Bronxba (New York egyik boroow-ja, kerülete) a New Haven vasút vonalán érkezett a karácsonyi fenyő. A Canadian National, a Grand Trunk Western, a Maine Central, a Canadian Pacific, a Central Vermont vagy a Boston & Maine vasutak tehervagonjaiban jött. A New Haven karácsonyonként 500 vagonnyi fenyőfát hozott New Yorkba.

A legtöbb fenyőt szállító vagon a nagykereskedőkhöz érkezett, de volt, amelyikből közvetlenül a lakosságnak adták el a fákat. Egy héttel karácsony előtt kezdték árulna a vagonok fenekéről az összenyomódott, vagy sérült fákat, természetesen jelentős árengedménnyel.

A modern időkben a karácsonyfa szerves része az ünnepnek. New Yorkba Vermontból, New Hampshire-ből, Maine északi részéről, Quebec-ből, New Brunwickből vagy Nova Scotiából 
érkezik a fa. Az ipart néhány nagy erdészet uralja, akik vagon rakománnyi fát adnak el a nagykereskedőknek, azok pedig élelmiszer piacoknak adják tovább. Egy nagy erdészet a connecticuti Greenwich-ben a karácsonyi szezonban 360.000 fát ad el, egy vasúti kocsira átlagosan 1.800 fával számolva csak ez 200 kocsirakományt jelent a New Havennek.

Június 1-vel kezdődően az erdészet kereskedői körbetelefonálják a kis fenyőfatermesztőket, és "lábon" megveszik a terményüket. A kivágást és az elszállítást a kereskedők intézik.
A favágók október 1-e körül indulnak. 10 - 15, öt emberből álló csapat két-három hét alatt felméri az előre leszerződött fa mennyiséget.




Egy favágó csapat New Brunswickban vagy Nova Scotiában

J. W. Swanberg collection a TRAINS 2006. decemberi számából


Maga a favágás október 25-től december elejéig tart, 12-ére általában befejeződik.

A kivágott fákat terepjárókkal vontatva viszik a gyűjtőpontokra, onnan a vasútig, ahol pőrekocsikra pakolják.




A kivágott fákat terepjárókkal vontatva viszik a gyűjtőpontokra, onnan a vasútig, ahol pőrekocsikra pakolják. (A háborús években, amikor a katonai mozgások miatt hiány volt pőrekocsiban, fedett vagonokban vitték a fákat.)

Amerikában a l
egkelendőbbek a 2,4 - 2,7 m-es fák, de kaphatók 1 m-től 7,5 m-esek is, a hosszúakat intézmények, iskolák és vallási közösségek veszik.

Amerikában a karácsonyfa-szállítás évről évre visszatérő, nagy bevételt hozó üzlet.

A nagykereskedők a lerakatokon kínálják a fenyőfákat a zöldségárus, vagy más élelmiszer piaci kiskereskedőknek

J. W. Swanberg collection a TRAINS 2006. decemberi számából




A kivágott fa feldolgozása, osztályozása és szállítása


A farönköket szállíthatják tároló telepekre, nagykereskedőkhöz, vagy a végfelhasználókhoz (mint például a bútorgyárak). A rönkök hosszú úton utazhatnak, néha a két óceánpart között is.

Van, hogy a rönkökkel rakott vagyon célállomását induláskor nem határozzák
meg. A bróker felvásárolja a kivágott farönköket, és míg a rönk a vasúton utazik, a bróker vevőt keres rá. Az ilyen szállításokhoz megfelelőek voltak a lassú vonalak, és a szállítás közben sokszor változott a szállító vasúttársaság. Sok vasút vágányokat tartott fenn a rendező pályaudvarain az eladatlan farönkös kocsik számára. A vasúttársaságok az ilyen szállításokhoz speciális tarifával számoltak, ami tartalmazta a több kocsirendezés, tolatás, és vagon tárolás költségét. Az ilyen esetekben a vasút a bróker készlet raktára lett. A brókernek 14 napja volt, hogy eladja a rönköket, másképp büntetést fizetett.

Az 1980-as években a vasutak már nem pártolták ezt a szállítási módot, a szállító vagonokból kipakolt farönkök (és gyakran más erdei termékek) számára tároló területet jelöltek ki.
Farönkök a telítő telepekre


Telítőtelepek farönköket vásároltak a végtermékük, a telített rúd vagy oszlop gyártása céljára. A nyomással telített termékük gyakori faáru szállítmány volt a vasúton. Cédrus oszlopok a Csendes-óceán parti északnyugati vidék termékei voltak.


Cédrus oszlopok tartották a Milwaukee vasút hosszú villamos vonalainak a felsővezetékét, bár ezeket az oszlopok nem telítették. Azt mondták, harminc évig kell állniuk, annyit pedig telítés nélkül is kibírnak. A villamos üzem tovább tartott, és a cédrus oszlopok, különösen a tövük, ahol csak simán beásták őket a földbe, rohadni kezdett. A Milwaukee vasút próbálta az oszlopokat megerősíteni, de ez csak részeredményt hozott. Közben terjedt a dízelvontatás, végül a Milwaukee vasút megszüntette a villamos üzemet.

Világvasutai: A Milwaukee Road vasútvillamosítása




A közép-déli vidékek telített termék alapanyaga a déli fenyő. A megmunkálásának menete, eltekintve a mozgatás gépesítésétől, az elmúlt száz évben nem sokat változott.

A telített oszlopok készítése az erdőben, a jó fák kiválasztásával kezdődik. A kivágott fákat (lábban) az öt egész számú többszöröse hosszúra vágják, 25-től 75 lábig, legtöbbször 35 láb (10,5 m) hosszúra. De vannak hosszabb, 55-től 75 láb (16,5 - 22,5 m) hosszú rudak is.

A kivágott fák oldalágait letisztítják. Régen a fákat a talajon csúszva, lovakkal vontatták el a gyűjtőpontra, vagy egy vízpartig, ott a kikötőben darukkal emelték ki a vízből. Ma már, az 1900-as évek elejétől kezdve a kivágott fákat vontató traktorok húzzák egy útig vagy a vasútig.


A Frisco vasút 42 lábas pőrekocsija a pensacolai American Creosote Works-ben telített oszlopokat viszi a floridai Pensacolában, 1959-ben

J. David Ingles collection, [4]-ből





A telítő ipari egységben a fa oszlopokat a megrendelő igényei szerint telítik. Ha az oszlop egyik végét a földbe ássák, az a vég vastagabb telítést kap. De van, hogy az egész oszlopot azonos mértékben telítenek.


A póznákat acél, ma már gyakran poliészter szalagokkal rögzítik. A telített termék rakomány nem olyan magasan tölti meg a vagont, mint a nyers fa, mert a telített fa nehezebb.


A Cotton Belt vasút kocsijai 91 láb (27,3 m) hosszú, nyomással telített oszlopokat szállítanak az arizonai Phoenix-ben, 1988 februárjában

Dave Lenson felvétele [4]-ből




A "papírfa" szállítása


Amerikában nap mint nap hihetetlen mennyiségű papír napilapot, magazint, folyóiratot, egyebet adnak ki. A papírgyárak cellulóz forrással, főleg fával ellátása a vasút fontos feladata.

A papírgyártás-célú fa szállítása a fafeldolgozóktól a papírgyárakig a vasutak számára állandó, nagy mennyiségű és jövedelmező üzletet jelent.


Az ilyen fát olyan hosszú husángokká darabolták, mint a vasúti kocsi szélessége. A fa kisebb fajsúlyú, mint például a szén, ezért egy magas oldalfalú, gondola típusú tehervagonba az oldalfalnál magasabban lehet pakolni a fát.



Az Elgin, Joilet & Eastern gondolán a vagon oldalán hosszabb husángok, és az azok között kifeszített huzalok tartják a fát

Robert Ferge felvétele 1974-ben, Kith Kohlmann collection [4]-ből







A vasúti papírfa szállítás mennyiségére jellemző, hogy 1952-ben a Southern vasút 701 elavult, 36 láb hosszú és 40 t terhelhetőségű fedett vagont alakított át papírfa szállítóvá, és ezek 1950-ben a teljes papírfa szállító flottának csak a 75%-a voltak!


A papírgyárnál a papírfát emelőgéppel rakodják át a teherautóra

Racine Heritage Museum Archival Collection [4]-ből





Építkezési fa lapok szállítása


A rétegelt lemez a legismertebb fa eredetű sík áru. Lehet MDF (medium-density fiberboard, közepes sűrűségű rostlap), OSB (oriented strand board, irányított szálirányú lap), vagy chipboard (forgácslap). Általában 4 x 8 láb (1,2 x 2,4 m) táblaméretben gyártják őket.

A rétegelt lemez a II. világháború alatt vált népszerűvé. Akkor duplaajtós fedett kocsiban szállították, hogy megvédjék az időjárástól. A műanyag csomagolás megjelenésével a lapokat pőrekocsikon, vagy később center-beam (középgerinces) kocsikon vitték.

A fokozottan hőmérséklet- vagy légnedvesség érzékeny árukat fedett vagonokban szállították. Az ilyen igényt a gyártó jelezte a műanyag csomagoláson.






A fal lapok (Amerikában a lakóházak túlnyomó részben fából készülnek) általában középgerinces kocsikon utaznak, az Illinois-i Rochelle-ben, 2007-ben

Jeff Wilson felvétele [4]-ből

Ez a 73 láb hosszú GAEX kocsi a LaFarge cég fal lapjait szállítja. Hogy ne károsítsa a lap tömböket, acél szalag helyett széles vászon hevederrel rögzítették a rakományt.




Tuskó, forgács és fűrészpor szállítása


Az USA délkeleti részén a kivágott fenyő tuskóját, gyökereit és hasított részeit összegyűjtik, és terpentin- és más vegyi gyárakba viszik. A terpentin mellett gyantát és fenyőkátrányt készítenek belőle a fakémiai ipar számára.


A Southern vasút acél építésű, 50 láb (15 m) hosszú, 50 tonnás GS (general service) vagonja fenyő tuskókkal rakva, a vagon a Dallas-i terpentin gyárba tart, 1956-ban

Al Chione felvétele [4]-ből









Ez a korábban Rock Island, most Chicago & North Western fedett kocsi forgács szállító szolgálatban a minnesotai Wasecában 1996 szeptemberében

Tom Ferrell felvétele [4]-ből




A faforgácsot fedett vagonokban szállítják. Néhány vasút forgács szállításra újrahasznosította a fa- és fém építésű fedett vagonjait, töltőnyílást vágott a tetőn, és az ajtónyílást kemény ipari papírral zárta le, amit deszkák és acélszalagok is tartottak.

Néhány régi fedett vagon forgácsszállítóként fejezte be a pályafutását az 1970-estől a '90-es évekig. Néhány papírgyárnak saját forgács szállító kocsiflottája volt.

A kocsit úgy ürítették, hogy kivágták a papírt, a forgács egy része kiömlött, a többit aztán kanalas géppel ki lehetett pakolni.



Ahogyan a '60-as években az ipar igénye megnőtt a fűrészporra, a korábban szénszállító vagonokat, melyek úgy már nem kellettek, átalakítottak fűrészpor szállításra. Mivel a fűrészpor kisebb fajsúlyú, mint a szén, a vagon oldalfalát meg lehetett magasítani, hogy növeljék a kapacitását.

A modern, fűrészpor szállításra gyártott vagon 65 lábas, gyors ürítést segítő fenék ajtókkal, vagy billenő vég lappal szerelik fel. A fővonalakon járó fűrészpor szállító vagont apró lyukú hálóval látják el, ami nagy sebességnél megakadályozza, hogy a fűrészport elfújja a szél.

A fűrészpor gondola kocsit gyapotmag szállítására is használhatják, Texas-ból, takarmánynak, a nagy szarvasmarha tenyésztő telepekre a Középnyugatra.


A Northern Pacific vagonja fűrészpor szállításra készült, Washington államban, Omakban, 2005-ben

Olev Taremae felvétele [4]-ből




Egy nagy méretű faipari végtermék, a fa lakóház szállítása




Ezt a kész lakóházat a Rock Island vasút pőrekocsijára rögzítették

J. David Ingles felvétele [4]-ből


A ház kerekének és az alátámasztó bakoknak a mérete biztosítja, hogy a faház szélessége-magassága ne haladja meg jelentősen a szomszédos teherkocsi méreteit.



A vasútra vár a faipar egyik csúcsterméke, az áthelyezhető fa lakóház szállítása, néha nagy távolságokra. Ezek nem hétvégi házak, hanem állandó lakóházak, és vasúti pőrekocsin teszik meg a gyár és az elhelyezésük közötti távolságot.

A házak mérete néha meghaladta a vasúti űrszelvény határait, ezeket a házakat több darabra bontva szállítják. A szétbontás miatt keletkező nagy nyitott felületeket műanyag fóliával takarják el.











Források:

  • George H. Drury (compiled): Guide to North American Steam Locomotives [1]
  • Brian Solomon: American Steam Locomitive [2]
  • William D. Middleton, George M. Smerk, and Roberta L. Diehl: Encyclopedia of North American Railroads [3]
  • Keith M. Kohlmann: Freight Car Loads [4]
manhattani      

  2023. november 13.