| „ | |
||
| Vasúti foglalkozások | |||
| Volt egyszer egy fékező... |
|||
| Egykor volt vasúti foglalkozások, munkakörök és dolgozók, akik ezt a munkájukat nagy odaadással, néha a munkaköri kötelességükön túl is végezték. |
 |
fékező (brakeman): Vasúti alkalmazott, aki közreműködik a vonat- és az állomási műveletekben [1]-ből A vasúti járművek lassításáért, megállításáért és állva tartásáért felelős. A vasúti átmenő fékrendszer (átmenő, amikor a rendszer a vonat járműveit is fékezi) elterjedése előtt a vonatok kocsijait kézzel fékezték. A személyvonatok kocsijainak a peronján a fékező kézifékkel fékezte a kocsikat. Tehervonatoknál a fékező a vagonok tetején futott, úgy tekerte a fékező kereket. A „front brakeman", első fékező a mozdonyon utazott, a „rear brakeman", a vonatvégi fékező pedig a caboose kocsiban. David Hunter Strother egy művészeti utazáson lerajzolt néhány Baltimore & Ohio vasúti dolgozót, többek között a fékezőt is. Strothernek az 1874-ben a Harper's New Monthly Magazine-ban megjelent rajza egy fékezőről Rajz [1]-ből |
| A tehervonati fékező a vagonok
tetején futott, a 40-60 mérföldes
óránkénti sebességgel haladó
vonaton, szélben, esőben csúszós, télen
gyakran havas-jeges járdán.
Ha leesett a vagon tetejéről, soká vették
észre, néha csak a megérkezéskor az
állomáson. Nem csoda, hogy a tehervonati fékezők
között a veszteség 50% körül volt. A tehervonati fékező a mozdony hangjelzésére fékezi a vagont, vagy éppen oldja a féket. A. B. Frost rajza, először a The American Railway-ben jelent meg 1892-ben, Middleton Collection, [1]-ből A vasúti technika fejlődésével a vasutakon megjelent az átmenő és automatikus légfékrendszer, ahol a vonat minden fékkel felszerelt járműve fékez, és vonatszakadás esetén minden szakadt rész automatikusan befékeződik. Ekkor már technikailag nem volt szükség fékezőre, mégis a szakszervezetek követelésére a vasutak alkalmaztak „fékezőt". Ekkor már természetesen a mozdonyvezető kezelte a fékszelepet, a „fékező".vonatvezető-szerű feladatokat látott el. A légfék feltalálásakor bemutatták „Commodore" Vanderbiltnek, a New York Central vasút alapítójának és elnökének. „Azt mondják, hogy a szellő állítja meg a vonatokat??" felelte. |
 |
| Egy különleges fékező | |||
| A fényes Exposition Flyer expressz, melyet a
Burlington és a Rio Grande vasút közösen
járat, mindegyik a maga területén, nagyrészt
a nyugati partra nyaralni utazókat szállította. A
vonat éppen a nevezetes Moffat alagút felé
tartott. |
A végén igazi
üzletemberhez méltó befejezést adott: -Amikor önök hazatérnek, őszintén remélem, hogy beszélnek a rokonaiknak és az ismerőseiknek erről a látványos utazásról, és az érdekes alagútról. Mondják nekik, hogy ezen az útvonalon jöjjenek, ha nyugatra utaznak! Mi elvisszük őket, és elégedettséget biztosítunk nekik. De most a peronra kell mennem. |
Moffat alagút: A Denver & Salt Lake vasút építette, 32.779 láb (9.994 m) hosszú. A Sziklás hegység alatt húzódik, 1928-ban fejezték be. |
Ez az utas már többször utazott át ezen az alagúton, és az utat unalmasnak találta. Tetszett neki a fékező elbeszélése! Magában gratulált a vasútnak ezért a promócióért. |
Vagy 10 perccel azelőtt, hogy a vonat elérte volna az alagutat, a hátsó fékező, egy kellemes kinézetű személy, a leghátsó kocsi előterébe lépett és az utasok figyelmét kérte. Elmondta, hogy az alagúton áthaladás alatt a kocsiban marad, és figyel, hogy a kocsiajtók zárva legyenek. -Mivel a következő fél órában úgyis önökkel leszek -mondta, -Elmondok néhány érdekes tényt az alagútról. Kimutatott a közelben magasodó hegyre, és elmondta, hogy az a 13.000 láb (3.963 m) magas James Peak (csúcs), aztán érdekes dolgokat mondott az alagút építéséről, majd azt, hogy ahogy áthaladnak a közepén, metszik a Kontinentális Vízválasztót (Continental Divide) is, kimutatott a gyors folyású, keletre tartó Boulder folyóra, majd a nyugati Fraserre. Egy ívben haladva láthattuk a keleti lejtőn felfelé kapaszkodó vonat nagy füstöt fújó mozdonyát, és mondta, hogy a mozdonyszemélyzet az alagútban gázálarcot visel. Sok érdekes dolgot mondott még a vonatról és az alagútról, amíg a 6 mérföldnyi sötétségben haladtunk a James csúcs alatt, ami a kinti sötétségben haladás alatt jól szórakoztatta az utasokat. |
Az első adandó alkalommal elkapta a
fékezőt, és
elmondta a véleményét az ismertetőjéről. -Jó elbeszélés volt! Vajon más a vonatszemélyzetből éppígy beszélt a többi kocsiban? -Frankly mister (őszintén, uram), ez nem a vasút üzletpolitikája. Csak azért csináltam, mert szeretek az embereknek érdekes dolgokat mesélni az alagútról, és mivel az alagúti szakaszon ebbe a kocsiba osztottak be, szívesebben beszélek, minthogy csak üljek a szemembe húzott sapkámban. Az utas emlékezett sok fékezőre, aki így tett... -Ne akarja nekem azt mondani, hogy csak a saját ötlete volt ez az elbeszélés, és hogy a vasúttársaság nem eléggé okos, hogy átvegye az ötletet! A többi kocsiban nem tartott a vonatszemélyzet hasonló ismertetést? -Amennyire tudom, nem. Számomra jó ötletnek tűnik, és eddig még senki sem hallgattatott el. Ez jó vasúttársaság, és nekem innen van a megélhetésem. Minél több utast szállítunk, annál biztosabb a kenyerem. Ez olyan egyszerű, mint a kettő meg kettő. |
| |