| |
|||
| Vasúti balesetek |
| Néha a nagyobb és erősebb húzza a rövidebbet. | |||
 |
|||
| A
hóesés és a vágányon
átjáró motoros
szánkók telehordták hóval a kerekek
nyomkarimájának a rését, és amikor a
bepréselt hó a nagy
hidegben keményre fagyott, balesetet okozott. A mozdony
kisiklott, és a
töltés oldalára borult. Az írás képeit Fred B. Furminger készítette, [1]-ből |
|||
| New York államot "a hó
országnak" is hívják a vasutasok, mert az
óceán partján fekszik, több nagy
folyója és tava van, és a sok víznek még télen is nagy
párolgása komoly havazásokat okoz. Ez nem jelent
akkora gondot, mint a magas
hegységek hágóiban, de nagyban nehezíti a
vonatközlekedést. Néha nem is csak a
vágányra hulló hó nehezíti. |
1994. március 5-én, egy
szombati napon az Ontario Midland
Railroad, egy New York állambeli short line (kis
hálózatú, kevés mozdonyú)
vasút két
összekapcsolt mozdonya kelet felé indult a vasút
székhelyétől, Sodus-tól, a néhai New York
Central vasút Hojack mellékvonalán. A két
Alco mozdony, a 40-es számú RS36 és a 36-os RS11
gépmenetben ment a 12 mérföldnyire lévő new
yorki Wolcottba, hogy egy telepen üres kocsikat vegyen fel. A
lehullott mély hó óvatossá tette a mozdonyvezetőt,
így csak 6 mph (9,6 km/h) sebességgel haladt. |
Az RS11-es az Alco első nagyobb teljesítményű mozdonya. Dízel-villamos mozdony, 12 hengeres motorral Hossz: 57 láb 2 1/2 hüvelyk (17.450 mm) Teljesítmény: 1.800 LE 1956-tól 64-ig gyártották, kb. 426 készült belőle. A mozdony short line vasutak tucatjain napi szolgálatban látható ma is. Az RS22 és RS36, az RS11-es követő típusai rendkívül ritkák. Kevés készült belőlük, és egy tucatnyinál kevesebb maradt szolgálatban. Az RS36-osnak is az RS11-es 1.800 LE-s motorja van. (jobbra) A mozdonyok ismertetőjegyei Rajz [2]-ből |
 |
| 9 óra 30 perckor a mozdony North
Rose-nál keresztezte a
Covell Roadot. A keresztezéstől negyed mérföldre
északra a vágány
hótorlaszba futott. A felénél az első mozdony első
forgóváza keményre
(jéggé) döngölt havat talált, ami
kiemelte a mozdonyt a vágányból. Az
balra kilépett a vágányból, majd a
töltés
északi oldalán
az oldalára dőlt, a kerekei
az ég felé álltak. A bal oldalon ülő
vonatvezető a jobb oldalra, a mozdonyvezetőre
esett, de egyikük sem sérült meg komolyabban. A mozdonyvezető lezárta és áramtalanította a mozdonyt, és mindketten kimásztak a mozdony bal oldalablakán. Attól tartottak, hogy a mozdony tovább csúszik a töltés oldalán az aljáig még vagy 60 lábat (18 m-t), talán még át is fordul. Ahogy az első mozdony elhagyta a pályát, a két mozdony szétkapcsolódott. A féklevegő kiáramlott, így a második mozdony befékeződött, és nem lépett ki a vágányból. |
 |
| A kisiklást az okozta, hogy a
vasúti pályát hómobilok, motoros
szánkók útja keresztezte. A hómobilok a
lehullott havat bepréselték a két
sínszál közé, a nyomkarima
útjába. A gyakori préselés
kemény jéggé sűrítette a havat, ami
kiemelte a vágányból a mozdony első
tengelyét, így a forgóváz, és a
mozdony is kisiklott, és az elforduló mozdony leborult a
töltés oldalába. |
Még aznap egy vasúti jármű emelési szakember és egy Alco specialista a helyszínre ment, hogy megtervezzék a mentést. Látták, hogy csak néhány vékonytörzsű fa tartotta a 125 tonnás mozdonyt, és nem volt mód a biztosítására, amíg a nehéz emelőgépek meg nem érkeznek. |
| További gondot jelentett, hogy a
töltés koronája keskeny, kb. 12 láb (3,6 m),
és mindkét oldala meredek volt. Ez behatárolta a
munkagépek mozgási területét. Marvin Winter, a Rigging ÍInc., munkagépeket szolgáltató cég főnöke minden gépét, amire máshol nem volt szükség, ennek a balesetnek a helyszínére vezényelte. A munkások trailerekre tették a gépeket, némelyik 250 mérföldre volt ennek a balesetnek a helyszínétől, begyűjtötték a szükséges láncokat, rudakat, horgokat stb., és mindent North Rose-ba hoztak. Másnap reggelre egy D-8 és egy D-9 típusú bulldózer tisztította a helyszínt az oldalán fekvő mozdony fölött. |
 |
A mozdony kiemeléséhez le kellett kotorni a töltés tetejéről 225 láb (69 m) hosszon a havat és laza talajt, hogy a stabil talajig jussanak. Ezután lehetett a mozdonyt felhúzni és a kerekére állítani. Dél körül kezdték meg a mozdony felhúzását és felállítását. A munkát az Alco szakértő tanácsai segítségével a cégvezető, Winter irányította. A mozdony 13:20-ra került a vágányra. |
 |
 |
 |
 A forgóváz még a földön, de a mozdony már biztonságosan áll a talpán |
A 12:45-re a töltésen a talpán álló mozdony 13:20-ra a vágányra került, kicsivel több mint 28 órával a baleset után. A 40-es mozdonyon csak szépséghibák keletkeztek. Gyorsan kijavították, de a vasúttársaság bizalma megingott a 40-es számban. Ez a mozdony egy másik alkalommal is felborult már, négyszer pedig nehéz teherautóval ütközött, az egyik tojásokat szállított. A társaság visszaadta a mozdonynak a korábbi, a Norfolk & Western vasútnál viselt 408-as számát. Azóta nem történt vele említést érdemlő baleset. |
| |